Chile-Argentina határátlépésünk során egy plakáton barlangfestményekre lettem figyelmes, mely egy Perito Moreno falu mellé volt nyilazva és azt írták, hogy a festmények 9000 évesek. Nem túl sok fantázia szorult az Argentinokba, hogy 3 dolgot is Perito Morenoról neveztek el, melyek egymástól több száz km re vannak. Ugyanis, a gleccseren kívül létezik még egy falu és még egy nemzeti park is, ami ugyanezt a nevet kapta.
A plakát adta az ötletet, merre folytassuk utunkat a gleccser után, úgy döntöttünk, nem minden nap lát 9000 éves festményeket az ember, hát ne hagyjuk ki, úgyhogy vettünk egy buszjegyet Perito Moreno faluba, ami nem is tűnt olyan távolinak. Azt azonban kihagytuk a számításból, hogy nem biztos, hogy 2 város között a legrövidebb út az egyenes…A térkép szerint ugyanis El Calafatéből Perito Morenoba a Ruta 40 vezet egyenesen, mely egy egyszerű poros földút, de olyan híres mint az USA-ban a 66-os út. Így a sima buszjáratok más, betonozott utakon járnak egy „kis” kerülővel, a Ruta 40 et pedig kemény pénzekért, mint turista látványosság adják el. Úgyhogy mi buszra ültünk és utaztunk 5 órát egy tengerpart közeli iparvárosba Rio Gallegosba, így még távolabb kerültünk eredeti célunktól, majd várakoztunk 5 órát a pályaudvaron a csatlakozásra. A városközpont messze volt a buszállomástól és a cuccainkat sem tudtuk hol hagyni ezért Gyuszi olvasgatott én meg legújabb kedvtelésemnek, a kötésnek éltem és ez alatt a pár óra alatt kötöttem egy sálat. Majd este felültünk egy buszra és csekély 13 óra utazás után végre megérkeztünk Perito Moreno nevű „megalopolisba”. Akkora helységről beszélünk, hogy mikor leszálltunk a buszállomáson azt sem tudtuk merre induljunk a falu felé. 5 perc alatt végigjártuk a főutcát és beköltöztünk a legolcsóbb szállásra ami volt az egész faluban. 10500 Ft ot fizettünk egy franciaágyas szobáért, aminek ablaka sem volt és a konyhát közösen használhattuk csak a házinénivel aki minden bizonnyal láncdohányos és kicsit nagyot is hallhat, ugyanis eszméletlen hangerővel hallgatta vasalás közben a Zámbó Jimmy-hez hasonlítható mexikói énekest, aki amúgy Dél-Amerikában vezeti a lemezeladási listákat.
Helyi szokás, hogy délután 1től 4ig minden bolt bezár, az utcák elnéptelenednek, és ilyenkor olyan mintha senki nem élne a faluban, az emberek délutáni sziesztájukat tartják, a kedves turisták meg azt csinálnak amit akarnak…kivártuk a délutánt, majd befizettünk a másnapi barlangtúrára.
Kora reggel indultunk a barlanghoz, mely 163 km-re volt délre a falutól. Az út nagy részét földúton tettük meg, ismét szállt a por és amerre elláttunk mindenfelé csak kő és homok volt. Vadon élő guanacok (láma rokonai), és nanduk rohantak keresztül olykor az úton.A Pinturas folyó völgyébe igyekeztünk, ahol egy idegenvezető kísért minket végig a sziklafal mentén kiépített ösvényen és sok információt kaptunk a festményekről.
Cueva de las Manos, a „kezek barlangja”, mely nevét a sziklafalba vájt 24 m mély barlangról kapta és a zömmel kezeket ábrázoló festményekről, melyek valójában nem is a barlangban vannak, hanem a bejáratánál, és tőle távolabb a sziklafal oldalára festve. A festmények közül a legrégebbiek mintegy 9000 évvel ezelőtt keletkeztek, az akkortájt itt élő tehuelche indiának elődeinek nyomán. Kb. 800 festményt számoltak meg, melyeknek 90% bal kéz lenyomatát ábrázolja, és találtak egy 6 ujjú kezet is.
A kezek képei gyakran negatív lenyomatot ábrázolnak. Csontcsövek segítségével fújták a festéket a falra tapasztott kéz köré. Valószínű jobb kézzel ügyesebbek voltak, ezzel tarthatták a festékes csövet, ez magyarázza a bal kézlenyomat többségét. Majd valamivel később pozitív lenyomatokat is készítettek. A kezeken kívül guanakók, nanduk, macskafélék és más állatrajzok, valamint geometriai formák, cikkcakk minták és egyéb szimbólumok, vadászjelenetek is megörökítésre kerültek, de ezek már később keletkeztek.
A festékek összetétele ásványi eredetű, melyeket valószínű tojás fehérjében oldottak és ez egyben kivalló konzerváló anyag is volt. A vörös különböző árnyalatain kívül (mely vélhetőleg vörös vasérc) a fehér, fekete, sárga és néhol zöld színek dominálnak.
Bőven volt időnk gyönyörködni az indiánok hagyatékában és az amúgy is festői tájban és még az sem szegte kedvünket, hogy visszafelé sem lett kevesebb az a 163km. Csak abban reménykedtünk, hogy még aznap elérünk egy buszt, amivel tovább utazhatunk, mert még egy éjszakát sokalltunk volna itt tölteni…
A Pinturas-folyó völgye
Pozitív és negatív kézlenyomatok
Az anyatehén pocakjában a kisborjú fehérrel ábrázolva a kép felső sarkában
Szalamandra (későbbi időszakból)
Középen nandu (struccféle) lábnyomok
Baloldalon felül pillangó
Hány ujj is van ezen a kézen?
Vadászjelenet a képpel szemközt lévő völgyben
A szemközti völgy
A körök vízgyűrűk melyek a mulandóságot ábrázolják
A táncoló ember motívuma
A legendás Ruta 40
Guanako csorda
Nandu
