2009. március 26., csütörtök

Argentina - Perito Moreno Gleccser

Torres del Paine-os kalandunk után még pár napot Puerto Natalesben töltöttünk, hagytunk egy kis időt dolgaink rendszerezésére. Szerény ruhatárunk (fejenként 2 póló, 2 nadrág, pulóver, kabát, fehérnemű) megérdemelt egy tisztességes mosást, egy kis csevely az otthoniakkal, valamint meg kellett tervezzük, hogy is töltjük azt a 2 és fél hetet még itt Patagóniában.
3 hónapos chilei turistavízumunk lassan lejáró félben volt, a megújítás legegyszerűbb módja, ha átmegyünk Argentínába és visszajövünk Chilébe (akár egyazon napon), így újra ketyeg a 3 hónap. Többek között emiatt is, Argentína felé vettük utunkat, a másik okunk, hogy nem is olyan messze (alig pár 100 km-re) a Los Galciares Nemzeti Parkban megtekinthető a Perito Moreno Gleccser, mely a világ talán egyetlen, még ma is növekvő jégfolyója.
Chile és Argentína között elég drasztikus a különbség, mely első határátlépésünkkor rögtön szemet szúrt. A nagyon csapadékos, erdőkben, folyókban, tavakban gazdag Chile után, átérve az Andok vonulatain (vízválasztó hegység), megérkeztünk Argentina száraz, napszítta pampáira, amerre elnézel, sehol egy fa, csak pampafüvet és rohangáló nandukat látsz.
El Calafatéba érkeztünk, mely sokban hasonlít Puerto Nataleshez, annyi különbséggel, hogy ide, a gleccser miatt özönlenek a turisták és valamivel szebbek a házak, több az étterem, az üzlet. Érthető, hisz a gleccser mindössze fél napos program, több idő marad a városra, míg a nemzeti park a chilei oldalon több napra is lefoglalja az odalátogatókat.
Argentínában elborzadtunk az árakon, több dologhoz is dupla annyiért jutottunk hozzá, mint Chilében, annak ellenére, hogy Chilét mondják Dél-Amerika legdrágább országának. Délen amúgy is minden drágább, hiszen a hely természeti adottságai miatt mindent ide kell hozni, de Argentína még ezen is túltett. (A szállások 7000 forintnak megfelelő arg. pesonál kezdődtek, és ezek a legegyszerűbb, de még elfogadható 2 ágyas szobák voltak, folyosó végén lévő fürdőszobával. Kettőnknek a nemzeti park belépő transzferrel együtt (oda-vissza 160 km) 17 000 ft volt)
Na de inkább a gleccserről mesélek, mert az tényleg nagy élmény volt!
Korán reggel buszra csüccsentünk és utaztunk 80 km-t, hogy elérjük a Los Glaciares Nemzeti Parkot, azon belül is a Magellán-félszigetet, ahol kaptunk 4 órát, hogy kigyönyörködjük magunkat a gleccserben.
A 30 km hosszúságú gleccser, mely a Magellán-félsziget felé növekszik folyamatosan egy tavat (Lago Argentino) oszt ketté, mikor eléri a félsziget partvonalát. A tavat egyik oldalról folyók táplálják, másik oldalon folyó vezeti el a vizét, így mikor a jég kettéosztja a tavat, több m vízszint különbség is lehet a két tó között. Mikor a jég nem bírja tovább ezt a különbséget, akkor átszakad a „gát”, és kezdődik minden elölről, ahogy a jégfolyó tovább növekszik. 1917 és 2006 között 17 szer képződött jéggát a tavon, ebből is látszik milyen gyorsan növekszik a gleccser.(2 m per nap!!!)
A félszigetet egész hosszan „kiépített járda” hálózza be, ahonnan több helyről is megcsodálható a gleccser 5 km hosszú homlokzata és a föléd magasodó 50-60 m magas jégtűk.
A gleccser folyamatosan mozgásban van, az alatt a pár óra alatt, amit ott töltöttünk, több ízben láttunk lehasadni jégtűket, hatalmas robaj kíséretében, majd a tóba zuhant jéghegyek erős hullámzást okoztak.
Patagóniai utazásunk során ez volt a harmadik és egyben legnagyobb élményt adó gleccser, amit láttunk, annak ellenére, hogy ez volt a legkisebb és itt voltak a legtöbben rajtunk kívül. Viszont itt éreztük legjobban a gleccser méreteit, azáltal, hogy ilyen közelről szemlélhettük és nem utolsó szempontként megjegyezném, hogy szikrázó napsütés volt és a hideg gleccser felől fújó szél sem volt erős.
Egy újabb élménnyel gazdagodva tértünk vissza El Calafatéba, ahol tovább élvezhettük az „argentin vendégszeretetet”…csak példaként említeném, hogy a városban 4 bankautomata van, de abból csak egy működött főszezonban, így kígyózó sorok álltak a bank előtt, röpke 40 perc alatt mi is pénzhez jutottunk. A pénzkivétel másik szépsége, hogy egyszerre csak meghatározott összeget enged levenni, ami persze nem sokra elég, így kb. háromszori kivétellel tudsz csak elegendő pénzhez jutni.
Na de inkább jöjjenek a képek:)

Los Glaciares Nemzeti Park- Perito Moreno Gleccser
Perito Moreno Gleccser
Hihetetlen kozelsegben a gleccser!
A "2 tó" kozotti kicsi csatorna
A leomolott gat maradvanyai a kep bal szelen
Sok szeretettel Takacs Gyulanak!:)
Borjadzas - a jegfolyo folyamatosan mozgasban van...

Torres del Paine Nemzeti Park

Ha megnézel egy könyvet, melyben a világ legszebbnek mondott nemzeti parkjai vannak, akkor a Torres del Paine Nemzeti Parkot biztosan megtalálod köztük. 3 hatalmas gránit tornya, melyekről a park nevét is kapta, azúrkék tavai, megszámlálhatatlan patakja, forrása, erdői, hatalmas gleccserei valóban lenyűgöző látványt nyújtanak az embernek, de hogy valóban a világ legszebb parkjai közé sorolható-e, abban nem vagyok biztos, de ehhez azt hiszem jó pár nemzeti parkot kell még tanulmányozzak:)
Hajóutunk végállomása Puerto Natales szürke kis város Dél -Patagóniában, ahova minden turista azért jön, hogy egy, max. 2 nap után egyenesen a Torres del Paine-ba menjen. Mi is hasonlóan terveztük a programot annyi különbséggel, hogy felmerült egy halvány reménysugár, hogy meg tudunk szervezni egy tengeri kajakos túrát a Serrano folyóra (a nemzeti parkban van szintén), mely gyönyörű gleccserek mellett haladva folyik az Ultima Esperanza fjordon keresztül az óceánba. Ha befizetünk egy szervezett útra, a 3 napos evezés 750 USA$ lett volna fejenként, amit kissé sokalltunk. Viszont Gyuszi ismerőse, egy Szlovéniából ismert török túravezető srác, aki épp itt dolgozott, próbált nekünk segíteni, hogy tengeri kajakot bérelve túravezető nélkül is elmehessünk. A városban egyetlen céget sem találtunk, aki foglalkozott volna hajókölcsönzéssel, mindössze egy iroda mondta, hogy ha szerzünk engedélyt az Armadától, a parti őrségtől, akkor esetleg lehet szó róla. Útlevél fénymásolattal, Gyuszi chilei túravezető igazolványával, ami vadvízre szól (!) és részletes listával, ami a biztonsági felszereléseinket tartalmazza, kerestük fel a parti őrséget, akik nem adták meg az engedélyt a kb. Tisza jellegű folyóra, mondván, hogy Gyuszi nem ezen a folyón túravezető és nem ismeri! Kicsit beleéltem már magam, így nagy csalódás volt a visszautasítás, de nem volt mit tenni, itt minden a pénzről szól ebben a 2 hónapban és nincs rugalmasság.
Ezért aztán másnap nyakunkba vettük ismét hátizsákjainkat és elindultunk a parkba, mely mindössze 112 km-re van Puerto Natalestől. A 181,000 hektár nagyságú parkot minden évben több mint 200 000 ember látogatja, főként januárban és februárban, így számíthattunk rá, hogy nem leszünk magunk, de hogy szabályos turista áradat lesz az ösvényeken, arra mi sem voltunk felkészülve. Ez a baj a világ leglegleg-jeivel…
Az 1959 ben alakult, UNESCO által is védett park különlegessége, hogy kis hegységrendszere teljesen különbözik az Andok vonulataitól, hegyei 12 millió évvel ezelőtt formálódtak a vulkáni lávából. Természetes élőhelye a nandunak (struccféle) és a guanaconak (mely a lámához hasonló négylábú) és még számos egyéb állatnak (róka, puma…)
A parkban lehetőség van a lovaglásra, túrázásra, kajakozásra, biciklizésre és sziklamászásra is, melyhez azonban külön engedély kell és több száz dollár. A 2600-2800 m magas gránit tornyok hatalmas kihívást jelentenek a tapasztalt mászóknak is, főleg, hogy az uralkodó szél átlag 80-90 km/órás…
Túrázóknak több bevált trekking útvonalat is ajánlanak, attól függően, hogy hány napot szán rá az ember. Az egy napostól a másfél hetes túráig mindenre van lehetőség. A két legnépszerűbb út egyike egy W alakú túra, ahol gyakorlatilag a W szárai mentén 3 völgybe lehet eljutni. Az első völgyben a 3 gránit pillérre nyílik fantasztikus kilátás, előtérben egy tó, melynek vízutánpótlásáról folyamatosan gondoskodnak a fölötte húzódó gleccserek, a második völgyben mesebeli erdőben haladsz felfelé egy folyó mentén, körülötted patkó alakban hatalmas gránitcsúcsok, havas hegycsúcsok és gleccserek. A völgy végét elérve gyönyörű kilátás nyílik az egész eddigi utadra, háttérben a Nordenskjold tó égszínkék vize. A harmadik völgyben szinte végig tavak mellett visz az út, a legkülönfélébb árnyalatú kékeket láthatja az ember, és a park legnagyobb kiterjedésű gleccseréhez érkezünk a Grey gleccserhez. Mindez minimum 4 napot vesz igénybe, de ha valaki nem vágyik feszített tempóra 5-6 nap alatt kényelmesen végig lehet „sétálni”. Nincsenek hatalmas szintkülönbségek, de távolságban sokat kell menni, átlagosan 20-25 km jut egy napra. Estére kellemesen elfárad az ember.
A másik út, melyre lényegesen kevesebben vállalkoznak a „nagy kör” mely magába foglalja a W-t is, kiegészül azonban a gleccsertől a tornyokig vezető „félkörrel”. Minimum 8 nap a bejárása, de a gyorsan változó időjárás miatt érdemes több napot hagyni rá. A Grey gleccser után egy hágón kell átjutni, mely olykor lehavazódhat, tapasztalt túrázóknak ajánlják főleg, majd az út számtalan tó mellett halad. Erről sajnos nem tudunk többet, ugyanis erre nem jártunk. Minimum 10 napi élelem, teljes kempingcucc, meleg ruha, amit végig magaddal kell cipelni, erre nem tudtunk vállalkozni a körülmények miatt.
Szállás szempontjából, főleg a W elég jól kiépült, számtalan kemping és házikó között lehet választani. Vannak ingyenes kempingek is (mikor mi ott jártunk az összes üzemen kívül volt), de a többségért fizetni kell méghozzá nem is keveset, annyiért városban 2 ágyas szobát lehet bérelni.
Mi a W-nek indultunk neki és 5 nap alatt jártuk végig. Vegyes érzésekkel hagytuk magunk mögött a parkot, egyrészről gyönyörű helyeken jártunk és nagy élmény volt ismét 5 napot a természetben tölteni, de a park egyes, különösen szép részeit leszámítva voltak olyan részek, amik nekünk nem annyira tetszettek, ezért érezzük úgy, hogy a marketing jobban dominál, mikor a legszebb parkok közé sorolják. Másrészről úgy gondoljuk, irreálisan sok pénzt kérnek el érte, kezdve a belépőtől a szállásokig, és nem látszik, hogy ebből eleget fordítanának a parkra, az utak sok helyen el voltak hanyagolva. Mindezek ellenére szívesen visszajönnék ide még egyszer, de télen, amikor nincsen turista invázió és a park nagy részét hó fedi. Akkor lehet csak igazán fotósparadicsom.

Pirossal jelolve a W, amit bejartunk
Azok a hires tornyok, belepesunk a parkba
Vegre elindultunk
Utbana tornyok fele, az elso volgy (a W elso szara)
Campamento Chileno (Chilei Kemping)
A park talan legszebb resze,
A 3 hires torony: Torre Sur (2850), Torre Central (2800), Torre Norte(2248)
Utban lefele a tornyoktol
Lago Nordenskjold hajnali fenyben
A masodik volgy bal oldalan huzodo Cerro Paine Grande a park legmagasabb csucsaval (3050 m)
Glaciar del Frances alja
A volgy belseje patko alakban korulotte a hegyekkel
Cumbre Principal 3050m
:) 6 ora kitarto gyaloglas utan
Kicsit nehezkes volt folfele haladni...lefele meg rosszabb volt
Kobaba, mely az utat mutatta
A masodik volgy, hatterben a Nordenszkjold to, melynek partjan satraztunk
Rio del Frances, mellette haladt az osveny
Lefele jovet a masodik volgybol
Az azulkek vizu Lago Pehoe
A harmadik volgy, de jo is 80km/h-s szelben turazni...
Gyuszi dacol az eros szellel
Glaciar Grey
Jeghegyek a Lago Greyben, eso kozeledik...
Kempingunk a Lago Grey partjan
Grey Gleccser kozelebbrol szurkuletben..
Bivaksator
Utban a gleccser fele
Grey Gleccser
Ismet a Lago Pehoe partjan
Visszafele a Lago Pehoe-n hajoztunk, avagy a legtipikusabb kepeslapfoto a Torres del Paine-rol